Szerelmes vagyok...:)
Még sosem láttam ezt a mesét...
jó persze tudom hogy miről szól, meg hogy mese, meg hogy Disney és úgyis hejehuja, happyend mi kell még lesz...
De ez a szereplő (és nem a madárra gondolok).... oda vagyok meg vissza... tündérke... aaahhh:):)
Ez a nap idézete iwiwen:
"Tudod-e, min nyugszik igazán a hatalmunk? A csókon, egyedül a csókon. Ha kellőképp tudjuk odanyújtani és átengedni az ajkunkat, akár királynő is lehet belőlünk. Pedig a csók nem több, mint előszó. De bûbájos előszó, sokkal érdekesebb, mint akár maga a mû."
most fázom
Megáztam mint a fene... ültem a ház előtt, éppen az imént és szakadt az eső... és jó volt...:)
Sálálá...
"Zord bűnös vagyok azt hiszem
de jól érzem magam..."
"Désíré és az eső; a címe a dalnak,
Amit 32 éve dúdolok.
Két szereplője van: Desíré és az eső.
Az eső zuhog s Desíré benne áll.
Lemos az eső Desíréről mindent:
kalapot, ruhát, fűzőstől cipőt...
Egy meztelen test: Desíré csak ez.
-Ez milyen eső?
Ez komoly eső!
Antoine jön, és kérdi Desírét:
-Azt hiszed, talán megszabadulsz valamitől?
-Kalapod-ruhád, fűzöstől cipőd, lemállott...
Na jó!
És tiszta vagy...
Na jó!
De kérdezem én, hangsúllyal Desíré,
Arcodra száradt szokásaiddal mi lesz?
- Mondd, hogy érted ezt? – kérdezi ázott Desiré.-
- Tán öreg vagyok szokásaim rabja csak.
- Megkérlek Antoine, csak azt ne mondd, hogy reménytelen itten állnom,
Itt e komoly esőben áznom.
De igenis leviszi majd, rólam, amit én akarok,
Környeztem és családom, szociális körülményeim
És vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
Mások múltját, mit rám raktak,
Csak nem gondolod, hogy ez majd mind rajtam marad? Csak nem gondolod?
Antoine csupán annyit mondott:
- De igen!
Antoine csupán annyit mondott:
- De igen!"
......
Az elmúlt néhány napban annyira vagyok dühös, kétségbeesett, tehetetlen és dühös, hogy....
toporzékolok az utcán is (sose szoktam, de ez hagyján)
minden órában egyszer elbőgöm magam (ez általánosabb, de most nem a bánat hajtja a könnyeimet, hanem a düh)
többet káromkodom (pedig mostanában megpróbáltam leállni)
megint rágom a körmöm (pedig már tök megnőttek)
majdnem kinyilvánítottam a véleményemet agresszív módon, ezt sem szoktam (pedig valószínűleg ezt kéne...)
Annyira de annyira vagyok dühös, hogy ezt a blogomra is felírom, pedig már több mint egy hónapja nem írtam semmit, mert nem akarok már.
Na ez a nem mindegy..................
Csak annyi, hogy
ha ma fogok tudni aludni és a tüdőm nem szakad ki a köhögéstől, akkor a holnapi napon egészen szuperül fogom magam érezni...
Ez eddig kilátástalan...
Mit is tegyek ilyen helyzetben?
A mai nap
mindenre határozottan IGENt mondok...:)Vagy-vagy?!
Igazán nem tudom eldönteni, mit várok, mit szeretnék, mi az, ami igazán hiányzik.
Szex? Szenvedély? Vágy?
Szerelem? Kapcsolat? Együtt?
Néha az egyik, néha a másik, néha mindekettő egyszerre, néha egyik sem.
Hihetetlen, hogy az emberek élete csodálatosan gyönyörű lehetne, ha az egyetlen tényezőt, az emberi kapcsolatokat (amiktől persze a legboldogabbaknak kéne lennünk) kiiktatnánk az életünkből. Szerelem, gyűlölet, barátság... Ha minden klappol, mi akkor is keresünk apró kis hibákat, hogy mégse. És hol a legegyszerűbb megtalálni a hibákat? Az érzéseinkben. Vagy mások érzéseiben.
Nem gondolunk, túl gondolunk. Kevésbé szeretünk, jobban szeretünk. Szeretünk, nem szeretnek. Nem szeretünk, szeretnek. Szeretünk, szeretnek. Nem szeretünk, nem szeretnek.
Ha merünk, az a baj, ha nem merünk az még nagyobb baj.
Azt hiszem, így megy ez. Ettől ember az ember.
Csak ne lenne ilyen piszkosul fájdalmas néha ez az egész herce-hurca.
home sweet(?) home
Miért van az, hogy engem, a Veszprémben tanuló lányt, elhatárolják a Dunakeszin történt dolgoktól.
Azt hiszem nem azért beszélek sokat apummal telefonon, hogy felesleges dolgokról fecsegjek vele órák hosszat.
Azt hiszem, hogy ha felhívom és megkérdezem, mi van, akkor el lehetne mondani minden lényeges dolgot.
Azt hiszem, ha nincs minden rendben otthon, az akkor is, rám is tartozik.
Ha nem vagyok ott, akkor is és ha nem tartják telefontémának, akkor is.
Azt hiszem ismerniük kéne annyira, hogy tudják, fel tudom dolgozni az esetleges bajokat, katasztrófákat.
Azt hiszem nagyon jól éreztem magam otthon, de félek majd újra hazamenni.
(Ezekről mindig az Abigél jut eszembe. Ne mondjuk el a rossz dolgokat
a távol levőknek, mert úgysem tudnak vele mit kezdeni, csak nagyon
fognak izgulni és aggódni.
Szerintem ez azért túlzás.
Egyszerűen nem fair.)
Azt hiszem nagyon örülök, hogy Réka ismét nálunk(?) lakik.
Azt hiszem nem örülök, hogy Gergő tropára teszi magát fizikailag és lelkileg is.
Azt hiszem annak sem örülök, hogy Kristófot megint nem láttam, mert Pécsen volt. És annak se, hogy nem tudtam átmenni Noémiékhez. S hogy nem tudtam találkozni azokkal, akik számítanak rám.
De azt hiszem, örülök, hogy ismét Veszprémben vagyok.
Home sweet home...
Püski
Az igaz győz!
És tényleg.:)
Szuper jó volt!!!
Ennyi...
Az az érzés...
mikor régóta, hónapok óta pörögsz a tengelyed körül, s nem bírsz megállni...Aztán megerőlteted magad és végül, hirtelen megtorpansz.
Tudod, hogy kiszálltál a mókuskerékből, de még nagyon, nagyon sokáig szédülni fogsz.
Ha a szédülés elmúlik, akkor tudsz majd újra két lábbal a földön megállni, s minden tiszta lesz és világos.
Olvassátok őket...én imádom
- Lilla
- Pistu
- Viki színei fekete-fehérben
- Feri blog
- egy régi kedvenc
- Pötyi versei
- Nem csak mozis blog
- freeblog főoldal
Utolsó kommentek
- Szerelmes vagyok...:), Dóri: Édeske... úgy értettem, hogy a tegnapi napig nem láttam még,... »
- Szerelmes vagyok...:), Julcsi: akkor nézd meg mihamarabb!! »
- Ez a nap idézete iwiwen:, Dóri: Mindenre, örökre.... ennyit tudok, hozzátenni... hiszen úgyis tudod... »
- most fázom, Dóri: Há nem, há de...:D:D »
- most fázom, Julcsi: Dorci, csak nem nekem szántad ezt? :-) »
Legtöbb komment
- Hova? Mikor? (18)
- Remény (16)
- Furcsa eset (13)
- Madárdal (12)
- Tea (12)
A legjobbak
Kategóriák
- Az élet mint ilyen/olyan (3)
- Emlékezés? érzés? tudás? fű?... fontos ez? (3)
- Színdarabok (1)
- Utazásaim (1)
- Zene (1)
